2. oldal / 3: ELŐZMÉNYEK
2. oldal / 3
ELŐZMÉNYEK
A népfőiskolák intézményes története nyugat-európai hagyományokhoz kötődik, elsősorban Dániához és a skandináv népek nemzeti mozgalmainak szellemi, gazdasági, társadalmi műhelyeihez. A szabadművelődési képzések célja az volt, hogy iskolarendszeren kívüli környezetben, általános és nemzeti közismereteket sajátítsanak el a bentlakásos hallgatók, többnyire parasztifjak. A magyarországi népfőiskolák célja hasonló volt a skandináv törekvésekhez, erősebb nemzeti jelleggel, katolikus (KALOT) és protestáns (KIE) felekezeti szervezésben, különösen az 1930-as évektől. Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm munkája példaértékű lehetne manapság is. Sajnos a háború és az azt követő politikai változások felszámolták az egyik legjelentősebb magyar szellemi megújulást képviselő kezdeményezést. A népfőiskola közvetlen hazai előzményének Tessedik Sámuel, Wesselényi Miklós egyedi iskolateremtő törekvései tekinthetők, akik a reformkort megelőzve, illetve az 1830-as években a praktikus ismeretátadás-ismeretszerzés gyakorlatával példát mutattak Magyarországon.
Kiskunhalason az első népfőiskolai tanfolyam 1943 februárjában valósult meg. A második program 1943. november 8 – december 5-ig tartott, vezetői Paczolay István és Csordás Gábor voltak, 1944-ben. Terveztek egy leány népfőiskolai tanfolyamot is 1944. március 11–21 között, de a márciusi német megszállás a befejezését már nem tette lehetővé, s azt sem, hogy állandó népfőiskola jöhessen létre Halason. Végül a leányok részére szervezett népfőiskola 1946 február–március hónapokban, szövőtanfolyammal együtt valósulhatott meg Kiskunhalason. Vezetői: Túrmezei Erzsébet ev. diakonissza és Darányiné Kiss B. Júlia, országos leánytitkár (KLE) voltak.
Az egykori ÁMK-ban, 1986-tól hároméves tanfolyami sorozatot hirdettek meg Szilády Áron Népfőiskola elnevezés alatt, amit egykor a saját munkámmal segítettem, majd 1994-ben a Kiskun Népfőiskola elnevezés alatt szerveztem népfőiskolai programokat. Sajnos mindkét kezdeményezésből hiányzott a helyi döntéshozó, támogató akarat, pedig a népfőiskola egy átgondolt parasztpolgári, cívis életmódfejlesztés. Az 1990-es évektől újra az érdeklődés előterébe került a népfőiskolai jellegű programok megvalósítása, gyakorlatilag a hagyományos célokkal, de már egy gyökeresen más társadalmi-szocikulturális környezetben. Több különböző kezdeményezés az európai „sikerprogramok” egyikét-másikát igyekezett honosítani, inkább kevesebb sikerrel. Ugyanakkor kiemelkedő eredményt ért el a Lakiteleki Népfőiskola és napjainkban soha nem látott módon bővül infrastuktúrája és művelődésszervező szerepe a Nemzeti Művelődési Intézet fenntartójaként is.
Kiskunhalason Karácsony Sándor pedagógiai, kultúrfilozófiai elképzeléseit, mint fontos tájékozódási értékrendet képviselő elveket vettük alapul, hogy tisztán látható legyen a Péter Dénes Népfőiskola alapértéke és -mértéke. A nemzeti tradíciók tisztelete és a korszerű, praktikus ismeretek komplex módszertanát Magyarországon úgy lehet a leghatékonyabban kidolgozni, ha azokra támaszkodunk, akik a legjobbat akarták népünknek: Apáczai Csere János (tradíció) és Karácsony Sándor (korszerű módszertan).
A kiskunhalasi Péter Dénes Népfőiskola célkitűzése a protestáns nevelési hagyományok és a korszerű nemzetstratégiai közismeretek együttes képviselése. A népfőiskolánk alapításakor – 25 éve - a Thúry József Alapítvány fenntartásában voltunk – a Szilády Áron Társaság alapította az alapítványt 1994-ben -, egészen 2014-ig. Működési helyszíneink: a Kiskunhalasi Református Kollégium intézményei (Szilády Áron Gimnázium, Thúry József Könyvtár, a Gyárfás István Diákotthon, a Tormássy János Konviktus), az Új RefKör, továbbá városi fenntartású közösségi helyszínként a Végh-kúria és a Martonosi Pál Városi Könyvtár. Tagjai vagyunk a Kárpát-medencei Hungarikum Klubnak.
